Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Községünk történelme

2010.02.01

 

    Mi a legszebb kincs az ember életében? A szülőföld és az anyanyelv. Melyet nem szabad eldobnunk és letagadnunk, mégis sok ember megteszi, hogy ha álmaik megvalósítására nincs más megoldás.

 

   Kép  "Vigyázz a szülőföldre, mert ez az egyetlen kincs, amit az élet adhatott - bölcsőt, anyanyelvet, emberi tartást! Ha a szülőföldet elveszíted, magad veszíted el, mert a gyökerek erősek ugyan, de kényesek is, s ha egyszer elszakadnak, úgy állhatsz magad előtt, mint aki tükörbe nézne, de a tükör rég megvakult." (Mécs László)

 

    Mert szülőföldünk nevelt bennünket azokká, akik vagyunk és olyanokká, amilyenek vagyunk. Megtanított bennünket szeretni, küzdeni, harcolni jogainkért és igazunkért, továbbá a haza szeretetére is. Csodálatos élményeket, lehetőségeket és sikereket nyújt nekünk. A szülőföldem szeretete vezérelt engem is arra, hogy ennek a kis határmenti falunak a történetét megírjam.

 

Szülőfalum Béna a Cserhát északnyugati részén, a Béna-hegy lábánál és a fülek-hatvani vasútvonal mentén terül el ez a magyar kistelepülés. A falu földrajzi fekvése kelet-nyugati irányú. A Béna patak a falu közepén folyik keresztül. A község magassága 197-510 m. A határ hegyes, dombos felszínének alacsony és meredek lejtőit vízmosások válsztják el egymástól. A Bénai-szikla a Kisbéna hegy egy részét képezi, a hegy gerincén keskeny sík felülettel, melynek szélein a szétmálló bazalt sziklás tornyokat alkot. Ezek a sziklás tornyok ún. sziklás várost alkotnak, amely még kezdeti stádiumban van. Ez a Cserhát egyik ritka jelensége, amelyet természeti emlékművé nyilvánítottak 7,11 hektár területen.

 

A községet körülvevő lomblevelű erdőt túlnyomóan cser és akácos alkotja, de elvétve megtalálható a boróka és a lucfenyő is.

 

A legutolsó népszámlálás adatai szerint a faluban 605 túlnyomóan római katolikus vallású lakos él.

 

A falu neve kultikus eredetű, pogánykori névadás és név­hagyomány emléke. A birtokot öröklő fiút rendszerint valami olyan kis dolgot jelentő, vagy testi fogyatékosságra utaló néven nevezték el, hogy azt hallván a rossz szellem ne tartsap őt érdemesnek arra, hogy halálát okozza.

 

A mai Béna III. Béla király uralkodása idején a füleki vár dézsma-kilenced kimutatásában szerepelt, mint úrbéri község. A területe már említve volt 1240-ben is, amikor a Ratoldiak birtokában volt. Ennek ellenére levéltári oklevelek alapján alapítását ­1371-re datálják. A 15. században a falu új birtokosai a Derencsényiek voltak. Ebben a században két kisközség alkotta a területét, Kisbelna és Nagybelna, amely akkor 14 portából állott. A Kisbéna a 14. században önálló feudális kisközségként szerepelt, a 15. század ban pedig már a füleki vár hűbéri birtoka volt, azóta területe mint puszta szerepel. A 16. század végére a községet már a Lórántfyak birtokolták. A 17. század végén lezajló háborúk feldúlták és elnép­telenítették a falut. 1773-ban már 22 jobbágyi települést számláltak.

 

A monoszai ásatások, valamint a környéken talált ősemberi maradványok azt bizonyítják, hagy ez a terület már az ősember korában is lakott volt.

 

Jellegzetes épülete és népviselete nincs. Római katolikus templomának építési ideje nem állapítható meg. Nyelvjárásilag a palóc nyelvjáráshoz tartozik. Erre utalnak a tulajdonképpéni palóc tájszavak (pl.: pad = padlás, kutács = piszkavas, rétlya = létra) és az alaktani jelenségek (pl.: Bírónyi = Bíróéknál, Matyónó = Matyóéktól, bornyú = borjú, szeker = szekér, járká = járkál, stb.). A nyelvjárás használata napjainkra már megoszlott, mert aktívan csak az idősek használják. A középkorúak már csak a családon belül beszélik a nyelvjárást, a közéletben a köznyelvet alkalmazzák. A fiatalok beszédében szintén a köznyelvi elemek részesülnek előnyben, valamint az ifjúsági zsargon.

 

A falura jellemző leggyakoribb családnevek: Póczos, Vass és Csaba. Érdekes a nép évszázados jelzőalkotó készsége, hogy az egy néven belülieket foglalkozásuk vagy vagyoni helyzetük alapján különbözteti meg (pl.: Matyó, Bíró, Lovász, Csordás, Fútó, Nagykata, Pesi, Gazsi, Kerekes).

 

A falu határában gazdag bazalt bánya van. A falu fölé emelkedő Bénai-szikla 466,4 m magas, melyről tiszta időben látni lehet Fülek, Somoskő, Ajnácskő és Sőreg várát. A bénai bányában fészkelt a falu egyetlen védett madara, a füles bagoly. A Karancs hegységből muflonok jártak át a sziklára. A Kisbéna pusztán pedig vadmacskák tanyáztak.

 

A falu határa nem nagy, de termékeny. Nem tudott minden lakosának munkát nyújtani. Sokan kaptak állást a bányában, a szentfali téglagyárban és az 1910-ben létrejött zománcozóban. A házi iparban a szövés, fonás, szakajtókészítés, kosárfonás évszázadokon keresztül fejlett volt. A csomai kőbánya megszűnése után sokan kivándoroltak Csehországba, Franciaországba és az Egyesült Amerikai Államokba. A falu családjainak többsége növényter­mesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A módosabb családok tulajdonához kisebb földterület vagy gyümölcsös is tartozott. A családi gazdálkodásban a haszonállatokon kívül (tyúk, liba, tehén, kecske, sertés) még azoknak az állatoknak a tenyésztésével foglalkoztak, amelyeket alkalmazni tudtak a földművelésben.

 

Az emberek tudásának fejlesztésére még a legkisebb településeken is kijelöltek egy bizonyos épületet, az iskolát. Falunk iskolájának alapítási éve ismeretlen. Keletkezéséről nem maradt fenn írásos adat, csak az öregek elbeszélései alapján lehet tudni róla valamit. Az iskola a 18. század végétől működik. Az akkori éietfelfogásból kiindulva az iskolalátogatás csupán a téli hónapokra korlátozódott. Ennek oka, hogy a szülők ezekben a hónapokban nem igényelték gyermekeik segítségét a házkörüli munkákban. A tanulók szüleik jelenlétében vizsgáztak, a bizonyítványosztás pedig egyáltalán nem volt érvényben. Ez a rendszer az 1860-as évektől változott meg, amikor a magyar kormány elrendelte a kötelező iskolalátogatást 6 -12 éves korig. Az újításba a szülők csak az 1880-as években tudtak beletörődni.

 

Az I. világháború kitörésével a falu 1914 augusztusában szembesült. A háború befejezése után a faluban is tért hódított a kommunízmus. 1919-ben egyáltalán nem volt tanítás, mert Béna a harcok középpontja volt. Az I. világháború megtizedelte a falu lakosságát. A hadköteles férfiak négyévi harc után csatlakoztak a proletár hatalomhoz.

 

Az emberek egyre jobban igényelték a kultúrát. Községünkben a kulturális élet a környék falvaihoz viszonyítva fejlett volt. Előbb volt a falunak szétszedhetős színpada, mint Füleknek. A község működőképes könyvtárral és széles olvasóközönséggel is rendelkezett. Az időközben romossá vált templomot közadakozásból és a lakosság munkájával 1931-ben újjá építették. A magyar nyelvű óvoda 1948-ban nyílott meg az addigi tanítói lakásban.

 

Annak ellenére, hogy a falu egy fontos nemzetközi vasútvonal mentén fekszik állandó vonatmegállóval csak 1951 júliusától rendel­kezik.

 

Elődeink is tudták, hogy a sport nagyon egészséges, és igyekezetükkel nagy sikert értek el a labdarúgás terén.

 

Napjaink nélkülözhetetlen készüléke a telefon, mert bizonyos dolgok elintézésére sokkal kevesebb időre és energiára van szükségünk. A faluban ezt a haszonélvezeti cikket csak 1952-ben vezették be. A villamos energiát csak két évvel később jutatták el hozzánk. Ennek következtében elterjedt a faluban a villamos­készülékek használata. A film pedig meghódította az egész világot. A hatásköre alól Béna sem tudott kibújni, ugyanis a község megkapta a keskenyfilm vetítéséhez szükséges felszerelést.

 

A falu lakosságának szüksége volt egy helyre, ahol szórakozhatott, összejöveteleket szervezhetett. Az e célt szolgáló kultúrház épületét közhasznú munkával nyolc év alatt építették fel. Az átadásra 1968. december 7-én került sor.

Szintén a 60-as években újították fel a templomot is, ekkor hoztak a II. világháborúban elvitt harang helyére újat.

 

Nem minden embernek volt annyi ideje, hogy a boltban órákat álljon a sorban, míg az elárusító kiszolgálja az előtte állókat. 1965-ben megoldódott a probléma, a Jednota fogyasztási szövetkezet önkiszolgálóvá alakult.

 

A falu fénykivilágosítását 1970-ben újították fel. Még ebben az évben a község belterületét 20 házhely felparcellázásáva! és új utcával bővítették. A közkutat a lakosság bevezette a templom mellé. A hangosbeszélő felújítására és bővítésére egy év múlva került sor. 1971 október 1-jével a közigazgatás helyi szerve visszakerült Ragyolcról.

 

A falu a fejlődésben tartotta a lépést a környező falvakkal. A kultúrház mellett épült fel az óvoda és a magyar tanítási nyelvű alapiskola, melyet az alsó tagozatos tanulók látogatnak.

 

Fontos előrelépést jelentett a falu fejlődésében, hogy a 80-as évek végére felépült a halottasház. Községünk templomát a 20. század végén újból renoválni kellett. A külső és belső javításokat 1991-ben kezdték meg. 1993-ra pedig befejeződtek a javítási munkálatok, és azon év májusában a rozsnyói püspök felszentelte a templomot.

 

A 90-es évekre bővült a munkavállalási lehetőség. Több magánvállalkozást indítottak el (Mini ABC, Kartex, Eva Presso).

 

A szülőföld tisztelete annyit jelent, hogy megőrizzük szülőfalunk és környéke történelmi nevezetességeit, népi hagyományait, szokásait. Feladatunknak tartjuk azt is, hogy a szülőfaluhoz való ragaszkodást és szeretetet átadjuk az utánunk következő generációnak.

 

Soós Tímea

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.